Tyúkhúr
Leggyakrabban egyszerűen csak tyúkhúrként emlegetik, de a fenti elnevezések is használatosak különböző tájegységeken.
Tikhúr, Csibehúr, Tyúkbegy, Lúdhúr
Hazánkban főleg gyomnak tekintik, a baromfiak imádják
A föld feletti, virágos hajtásvégeket (5-8 cm) érdemes vágni, lehetőleg tiszta, forgalomtól mentes területről.
A növény magas A-, D- és C-vitamin tartalommal bír, nyersen salátának vagy forrázva teaként is fogyasztható.
A drog szaponinokat, ásványi sókat (pl. kovasav, kálcium, kálium), illóolajat tartalmaz. C- és E-vitamint is tartalmaz
A népi gyógyászatban a tyúkhúrt köptetőként és gyomorsav túltengés elleni szerként használták leginkább
Teája veseműködést és epeműködést serkentő háziszer volt és kőoldó hatása miatt is használták
Napjainkban , tapasztalatomból is elmondható: epe- és veseműködést segít a teája, kőoldó hatása is van, sőt a vérben lévő koleszterinszintet is csökkenti.
Antiszeptikus hatása miatt: jó légúti betegségekre, köhögésre, tüdőbajra, valamint emésztési zavarokra. Vízhajtó hatása miatt a reumát is jól kezeli. A zsíroldó tulajdonsága segíti az epeműködést, a vérzsír bontást, ezért fogyasztó teák összetevője is lehet. Csökkenti a tejelválasztást is.
Külsőleg : kiváló gyulladáscsökkentő és bőrnyugtató hatású gyógynövény külsőleg alkalmazva. Frissen zúzva, leforrázva borogatásként, vagy krémekbe keverve hatékonyan kezeli az ekcémát, viszketést, pattanásokat, égési sérüléseket, horzsolásokat és a fáradt szemet borogatva élénkíti
Szaponin tartalma miatt nem javasolt nagy mennyiségben fogyasztani! Terhes és szoptató nők számára nem ajánlott a bevitele!
A tyúkhúr az egész világon elterjedt, szinte kiirthatatlan, a hó alatt is megélő, télen is virágzó „gyomnövény”, melynek magjai 25 évig is életképesek maradnak a földben és még 2000 méter magasságig megél. Apró levelei, fehér, csillag alakú virága miatt könnyen felismerhető. Éjszakánként a levelei összeborulnak a virágbimbók fölött, így védik azokat
Dioszkoridész azt írta róla, hogy levét liszttel összekeverve szemgyulladásra használhatjuk. A régiek fülfájás esetén pár csepp tyúkhúrt cseppentettek a fülbe.
A tyúkhúr neve igen korán említésre került Magyarországon is. Már a XVI. századtól találkozunk vele, például Lencsés György 1570-ből való orvosbotanikai művében.
Fontos gyógynövény is; teája a vese- és az epeműködést serkenti. Szaponint tartalmaz.
Culpeper azt írta erről a gyógyfűről, hogy sertészsírba főzve, majd így alkalmazva segít a görcsökön és bénulásokon.
VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr ajánlása a régi időkben kedvelt háziszer volt tüdőelnyálkásodásnál és a vese és hólyag hasonló panaszai esetén. Mézzel szirupot is szoktak belőle főzni a felemlített esetekben.
Külsőleg még ma is használjuk daganateloszlatásra és bőrbajokra úgy, hogy a főzetébe megmártott ruhát helyeznek el a kívánt testrészre."
30 - 50 -60 -90 -120 -180 g